Legyen kiliti a kezdőlapom!
Menüsor

Térkép      Történelem        Intézmények      Egyházak      Egészségügy      Dia vetítések  
Egyesületek       Hírességeink      Sportélet      kiliti képekben      Siófokinapilap      Civilház

Főoldalra vissza!

TÖRTÉNELEM

Siófok - Kiliti,

ez a bájos település a Balatontól 4 Km távolságban, a Sió melletti dombos vidéken épült nagyközség.
Kiliti történetét nehéz Siófoktól szétválasztani, mert Siófok fürdővárossá fejlődése
mindig nagy hatással volt rá.

Hozzátartozott Balatonújhely is, azelőtt Vilmatelep néven, előbbi nevén
Csibatelep, vagy Balatonlidó, jelenleg Balatonszéplak.
Siófokkal egy kitűnően aszfaltozott nyílegyenes ˝István-út˝ kötötte össze, mely a vasút mellett haladt.
Ezt a Balatonpart szögében keletkezett területet már a múlt századokban
fürdőhelyül használták, de csak kevesen jártak oda, mert süppedékes volt a talaj, építkezésre nem
vállalkoztak. 1890-ben a Déli Vaspálya Társaság, majd 1900-ban a Balaton Halászati RT építtette
az első épületeket. 1895-ben az úrlovasok szövetkezete lóversenyterületet rendezett be.
1895-ben Rosznagel István szerezte itt az első nagyobb területet,
és létrehozta a Vilma - telepet (felesége nevéről). Parcelláz és utakat épít.
1908-ban a Balaton-szövetség 30 kat.hold területen, 12 jobbára kiliti család részére
kerti vetemény területet hoz létre. 1909-ben a veszprémi káptalan
nagy gyümölcsöst ültetett. E szép fejlődés után a kormány Veszprém vármegyéhez,
illetve Siófokhoz akarja csatolni a területet.

Régészeti kutatások szerint:

Siófok és környéke, már a csiszolt kőkorszakban is lakott terület volt,
bronzkori emlékek bizonyítják. Később a római uralom idején is lakott hely volt.
Kilitin régészek a Szabadság tér 1.sz alatt római kori temető
helyét vélték felfedezni, a szőlősdombon pedig lakótelepre utaló cserepeket találtak.
A rómaiak építette Pécsről Győrbe vezető hadiútnak is jelentős szerepe volt
a település fejlődésében (nagyjából a 65-ös út). Maradványai ma is láthatók
a somogyi dombokon kavicsos sáv formájában.
Galerius császár i.u. 292-ben hatalmas erdők kiirtásával ásatta ki a Sió csatorna ősét,
amely a Balatont köti össze a Dunával, valamint zsilipet építtetett.

A honfoglaló magyarok

Kiliti térségében is megtelepedtek, ezt Árpád-kori leletek bizonyítják.
Régészeti kutatások szerint Árpád és középkori templomos helyek maradványait
sikeresen lokalizálni tudják. Igazolták, hogy a környéken megtelepülő avar népségből
jelentős számmal megélhették a 900 körüli honfoglalást. Valamint jelentéktelen számú
szláv népségre települtek a magyarok. Somogy eddig ismert első megszállója Bogát volt.
Tehát a Bő nemzetség az ősfoglaló.
Majd Bulcsú, Lél, és Bő népei éltek itt 955-ig. A 955-ös Augsburgi vereség során elvéreztek.
Somogy új birtokos kezébe került az Árpád-ház ágból, később Koppány vezér lehetett az új úr.
Feltételezhető, hogy Koppány 972-ben már nem volt pogány, hanem bizánci,
vagyis keleti keresztény vallású volt. Géza halála után Koppány szembefordult Istvánnal, melynek
következménye Koppány leverése volt. Ezután Somogy a 47 vármegye egyike lett. A 10-ed szedői jogot
a pannonhalmi bencés apátság kapta meg.
Kiliti szomszédtelepülései Holóvogy, Losta, Töreki, Sövényfalu, Fok voltak. 1229 - ben Kilitit
a székesfehérvári káptalan kapta meg.
Bővebben a ˝Siófok várostörténeti tanulmányok˝ című műben lehet ezekről olvasni.

Nevének származtatása:

Siófok első ismert okleveles említése1082-ből való, Clety néven származik.
A település védőszentjéről, Szent Cletus püspök és vértanútól kapta a nevét.
A tihanyi apátság 1211-ben a birtokösszeírásnál Cletus néven említi Kilitit,
mely már Szent László pannonhalmi oklevelében is szerepelt. 1265-ben Kelety a neve,
és a tihanyi apátság tartozéka. 1302-ben már Kylity néven említik,
melynek ezután sokáig a székesfehérvári káptalan volt a földesura.
Kiliti szomszédja (Losta sziget) volt, amely a mocsaras vidéken szigetként emelkedett ki.
Ma is szigetnek említik a területet 113m. magasságával, akkor mintegy 8m-re emelkedett ki a Sió vizéből.

A török uralom alatt

a törökkoppányi nahié-hoz (járáshoz) tartozott, majd a török kiverése után
a veszprémi káptalan birtokába került. Az 1241-es tatárjárás nem zajlott nagy pusztítással a vidéken,
de a török uralom annál inkább. A település elnéptelenedett, az emberek meghúzták magukat valahol.
Bendefy László szerint a Balaton vízállása valamikor 2-3 méterrel magasabb volt.
Ingadozása mocsaras területeket eredményezett.
Siófoktól a Sió csatorna választja el, valamikor ez a csatorna jelentette a megyehatárt is.

Az alábbiak Csánki Dezső: ˝Somogyvármegye˝ című 1914-ben kiadott könyvéből származnak.

1229-ben kelt oklevél szerint a székesfehérvári káptalannak is voltak Kilitiben birtokai.
1332-37 évi pápai tizedjegyzék már plébániáját is említi. 1536. évi adólajstromban a
székesfehérvári káptalan a földesura. A török hódoltság alatt a törökkoppányi járásba tartozott.

Fodor János szerkesztésében: ˝Somogyi Séták˝ című helytörténeti kiadvány az alábbiakat írja:

A törökök hajózták a Siót, komoly haderőkkel közlekedtek rajta.
A törökök által épített, védelmükre szolgáló erődvonal húzodott a Sió mentén .
Kiliti helynevei között 1864-ben, még szerepel a "földvári dűlő",
melynek északi részén törökök álltal készített földvár van,
így írta Varga László jegyző, a helyén a régi siófoki temető áll ma és a granárium.
Kiliti régi főútja (Jegenyesor folytatása) e temető mellett húzódik,
Siófokkal csaknem teljesen össze volt épülve. Az összekötő úttól jobbra terül el a Békás tó,
más nevén Csépány tó.

Nevének származása: Csépán:
az István szláv eredetű régi magyar alakváltozata,
jelentése: koszorú. Tehát formájáról kapta az elnevezést.
(Honfoglaláskor csekély számú szláv népekre telepedtek őseink.)

Szántó Imre "A parasztság helyzete a veszprémi káptalan birtokain 1711-1780" című művében

1715-ben már a veszprémi káptalané volt Kiliti területe.
a parasztság egyre nagyobb adóztatásáról, elszegényedéséről, nyomorult helyzetükről ír.
A majorsági gazdálkodás a jobbágyok robotmunkájára épült. A káptalan birtokainak központja
Balatonkilitiben alakult ki. A jobbágyfelszabadítás nem csökkentette a föld nélküli szegény nép elégedetlenségét.
1945 után a földosztás végre megművelői kezébe adja a földet.

1830 június 29-én Siófokot Veszprém vármegyéhez csatolták,

Balatonkiliti Somogyhoz tartozott. A Sió csatorna volt a határ, vám is működött a csatorna mellett.
(Már az Árpádok alatt 1137-ben vámszedőhelyként említik) A mai napig Vámház utca a Mega City üzletház utcája.

Lakosság:

Kilitiben 1841-ben még csak 1390 lakost tüntetnek fel (938 reformátust, 612 katolikust, 10 zsidót),
de 1850 körül már 1560 főt. Ugyanekkor Siófokon 1085 főt (998 katolikust, 75 reformátust és 12 zsidót).

Kronológiai sorrendben:

1831-ben a kolerajárványnak 116-an estek áldozatul.
1848 szeptember 23-án Jellasich horvát bán serege táborozott itt.
1859-ben gőzmalom dolgozott Kilitiben. (Kilitihez tartozott a balatoni halászat központi
halásztelepe, a Magyar Úrlovasok Egyesületének lóversenytere
(amely nagyjából az Ezüstpart üdülö helyén lehetett), valamint a balatoni téli kikötő is.)
1863-ban a gazdasági élet fellendülésében jelentős szerepe volt a vasút kiépítésének.
Ekkor adták át a siófoki vasúti pályaudvart, és a Sió zsilipet.
A Sió meder kitisztításával, a Balaton vízszint szabályozásával óriási területek szabadultak fel
a földművelés számára és nyaralók építésére, a nádasokban megtelepedő szúnyogoktól
nagyrészben mentesültek a települések.
1863 őszén készült el a csatorna szabályozás hosszadalmas munkálatai.
A Sió csatorna környéke mocsaras volt, csakúgy, mint a Balaton környéke.
A csatorna köré épített malmok lebontásával rendeződött a meder állapota, kiszáradtak a bozótosok.
Egyébként 1863-as években rendkívüli szárazság volt, homoksivatagok kerültek szárazra,
károsodott a hajózás, a turizmus visszaesett.
A terület átrendezések oka a fürdőhellyé változás lett, amely a vasút megjelenésével,
könnyen elérhetővé vált. Kilitihez mint tudjuk sokkal nagyobb terület tartozott (Vilmatelep),
de arculat változás miatt ma már kisebb helyen terül el.

˝Siófok várostörténeti tanulmányok˝ című könyv (1989) még az alábbiakat említi:

1911 július havában földrengés volt a helyszínen.
1919-45 között politikailag viharos éveket éltek meg az itt lakók. bővebben a könyvből lehet utánajárni.
1919-ben a környék történelmének leggyászosabb napjait éli meg.
A Tanácsköztársaság leverése után két hónapig itt volt Horthy fővezéri hadiszállása.

Szeghalmy Gyula: ˝Dunántúli Vármegyék˝ című 1939-ben kiadott könyve:

Balatonkilitit Nagyközségként jegyzi a Tabi járásban 11.648 k.hold területen 3180 lakossal.

Területrendezés:

1939-ben az addig Vilmatelepnek nevezett területet elválasztották Balatonkilititől,
és Balatonújhehely néven önálló lett.

Munkahelyek:

1944 tavaszán Balatonkilitibe költözött a Magyar Kísérleti Repülőgépgyár (EMERE),
több mint 100 dolgozónak munkát adva.
1948-ban beindul egy állandó repülőjárat Siófok és Budapest között,
minden szombaton 90 Ft-ér oda - vissza.
1939-es feljegyzés szerint a községben gyári üzemmel dolgozott egy hajóépítőgyár.

Iskolák:

A hódoltsági idők elmúltával 1688 után Kiliti volt a környék egyházi központja.
Siófok lakói is idejártak misére, egészen 1713-ig.
1770-es években épült a ˝Főső vagy katolikus iskola˝.
1799-ben épült az ˝Asó vagy Református iskola˝. Kilitit 1968-ban Siófokhoz csatolták,
ezután a városi tanács fennhatósága alá került a 3.sz Általános Iskola 430 tanulóval.
1984-ben új óvodát építettek. A felszabadult régi helyére az alsó iskola költözött
(volt református iskola).
1987. augusztus 23-án adták át az új iskolát Asztalos János u.72. szám alatt.

Egyházak:

Siófok reformációjára Kiliti volt nagy hatással. Kilitiben az egyház 1626-os év körül létesült.
Az 1618. és 1623.évi szentlőrinci zsinaton Nagy Benedek, majd Nagy Ambrus kiliti lelkészek vettek részt.
Az 1630-ban a visszaállított veszprémi székesegyház lett a község földesura.
Kilitiben visszaállították a vidék első plébániáját.
A templomról 1673-ból, a plébániáról 1681-ből vannak adataink.
Gróf Pállfy Ferdinánd csanádi püspök járt 1681-ben Kilitin vizitálni.
Adatok szerint Kilitin 1694-től Stanislaus János volt az első ismert plébános.
1703-ban a kurucok vízkereszt napján a faluba érkeztek, kiliti fiatalok hozzájuk csatlakozva,
rombolva, elűzték a plébánost, később a tanítót is.
Ez után a reformátusok uralják a falut, a katolikusok kénytelenek elhagyni.
Megszűnt a kiliti plébánia. Siófok egyháza révén a katolikusok központja lett.
A kiliti gyülekezet is Siófokra járt.

A török kiűzése újabb teret engedett az ellenreformációnak. A régi puszta templomot,
melyet a reformátusok építettek újra, még a török időben (a jelenlegi Katolikus Plébánia helyén állhatott),
Mária Therézia 1763 szeptember 6-án a katolikusoknak adta.
Abban az évben egy mocsaras területen jelölték ki az új helyet a megépítendő ref. templom számára,
ott építették fel sárból és fából második templomukat.

A Katolikusok részére 1763 hozott fordulópontot, amikor visszaszerezték a templomot.
Ádánd, Siójut, Ságvár híveit is ellátta.
Újra felállították a Szent Kilit vértanú - pápa oltárát, majd 1771-ben Nepomuki Szent János tiszteletére
egy mellékoltár is elkészült. A ma is álló, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusú templom
1801-1804 között épült fel. A plébániaház pedig 1812-ben készült el.

Járványok, katasztrófák:

1831 július végén kolera járvány tört ki az 1449 lakosú Kilitiben, 132-en betegedtek meg,
közülük 66-an haltak meg. 1855 és 1866- ban újabb kolerajárvány érte a települést.
A spanyol járvány 1918-ban söpör végig a vidéken. A TBC is szedte áldozatait.
1864-ben katasztrófális szárazság volt.

Érdekesség:

1864 tavaszán Gárdonyi Géza (szül.: 1863 Agárdpuszta) családja Kilitibe költözött,
és ott két évig élt a család. Ez idő alatt két gyermeküket vesztették el, akik
a kiliti temetőben lettek eltemetve. Édesapja a kiliti gőzmalomban volt gépész.

Egyéb adatok:

A két világháború között a kiváltságosok elsőrangú nyaralóhelyévé változott a Balatonpartmenti rész.
Kaszinók, pompás nyaralók, vendéglátóhelyek épültek.

1926.ban épült először orvosi rendelő és lakás. Gyógyszertár is épült szintén 1926-ban.

A második világháború 1944-45 időszakában a harcok középpontjába került a település,
pusztítás, rombolás jellemezte ezt az időszakot.

A szovjet csapatok 1944 december 7-én szabadították fel Siófokot,
január 18-án újból támadtak és lőttek a németek, de 45 február 8-án a szovjetek újból átlépték a Siót,
ezután "szabadult" fel a térség.

1968 december 29-én várossá avatták Siófokot, és átadták az új kórházat.
1975-ben bölcsöde 47 férőhellyel, 18 dolgozóval került átadása, egy teljesen felújított épületben
Vörös hadsereg u. 36. szám alatt. (jelenleg Honvéd utca)
Az 1985 augusztus 15-én keletkezett földrengés kárt tett egyes épületekben.

Fóris Elemér János elbeszélése alapján:

Édesapja Fóris János a község főjegyzője volt 1923-1938ig. Ő építtette az orvoslakást.
Az első orvos Dr. Hrusovszky Géza kitűnő diagnoszta volt. 1943-tól Dr. Tiborc István lett az utódja.
A káptalanuradalom erdőmérnöke Barna Andor volt (1928-1944 -ig).
A jószágkormányzó Mátay Imre volt szintén 1944-ig.
Fóris János jegyzősége alatt épült 1933-ban a MAC repülőtér is.
Vilmatelepből Balatonújhely lett, Balatonlidóból pedig Balatonszéplak.
Balatonújhelyen voltak a neves sportklubok.
Magyar Atlétikai Club repülő és yacht osztálya, a Királyi Magyar Yacht Club,
mely utóbbit Fiuméból mentettek át. Ott működött még a Balatoni Halászati RT,
Dank bácsi vitorlásépítő üzeme, valamint Rabin Zoltán tüzifa nagykereskedő,
akik a legnagyobb adófizetői voltak Kiliti községnek.
A Belügyminisztérium 1938-ban kettéosztotta a községet Kilitire és Balatonújhelyre.
Fóris János B.ujhely első főjegyzője lett (presbitere volt a Reform. Egyháznak Kilitiben és B.újhelyen is).
Utódja Kilitiben Dr. Láng István lett főjegyző.

Az alábbiakat Csanádi József gyűjtötte: Id. Mózsa József elbeszélése alapján :

Balatonkiliti földesura a tihanyi apátság volt. A II. világháború előtt cselédeknek általában katolikusokat
fogadott fel. A reformátusok többségében saját földjeiken gazdálkodók voltak.

Az első világháborúban kimagasló hazafiasságukért vitézi címet és telket (10 k.hold) kaptak
Horthy Miklós kormányzótól: Kovács János, Pintér Károly, Nagy József, Nagy Gyula és Nagy Károly.

A II. világháború végén a front elérte Kilitit. 1944. december 4-én a falut kitelepítették.
A németek a Sió északi oldalán, a szovjetek a déli oldalon voltak.
A falu népe a környező falvakba menekült el: Som, Lulla, Iregszemcsére. Csak egy - egy idős férfi maradt
otthon ellátni az állatokat. A tavasz hozott megváltást, hazajöhettek a lakosok.

Megkezdődött a békés élet, a földeket kiosztották a nép között a család nagyságától függően.
Jutott szántó, erdő, szőlőföld, a legelő közös községi tulajdonba került.

1945-ben megalakult a Tanács. Az első Tanácselnök Horváth József lett, később Dr. Ferenczi József követte.

A kissebb gazdák 1948-ban Papkután megalakították az első szövetkezetet. Elnöke: Demsa Bálint lett.
Ez a szövetkezet nem volt hosszú életű. Közben a jó gazdák gyarapodtak, vásárolták a földeket.

1954-ben akinek 25 k.hold-nál nagyobb, vagy 350 Aranykoronánál értékesebb földje volt kulák listára került.
(Komáromi, Tüske, Kajzer, Mózsa, Pászler, Kántás stb..) Elvették a földjüket, majd börtönbe is zárták őket,
mint osztályidegent.

1959-ben megkezdődött a második T.SZ. "agitálás", mely igen jól sikerült, a parasztság 98%-a "önként" belépett
és megalakult a Rákóczi T.SZ. Elnöke: Millei János, nagygazdáké.
A Dózsa TSZ elnöke Dudás Károly, a kisgazdák szövetkezete lett. Összehordták az állatokat,
és lovakkal művelték a közös földet.
Később a helyi gépállomás segített gépekkel, Hofferokkal, majd K 25-ös Zetorokkal, azután Beloruszokkal.
A gépállomás igazgatója Foki László volt. Később a két T.SZ. egyesült Új Tavasz néven.
Elnöke: Dudás Károly, később Koósz József lett. Főagronómusa Nagy Sándor (a későbbi Képviselő apja).
A Szövetkezet jól prosperált, szépen művelték a földeket, jó Holsten Fríz tejelő tehenészetük volt.

A rendszerváltás után 1994-ben a földek kárpótlásával és részarányok kiadásával
több magángazdaság alakult ki,
de a földek nagyrésze egyben maradt, melyet ma egy holland bérel.

A falu igazi éltető közössége a klasszikus falumodell a két háború között és a II. háború után volt.
Teljesen önellátók voltak, zömével földművelő gazdák lakták, de volt:
Malma: modern, szívógázmotoros, melyet Luxics Ambrus épített, később a Birkás család üzemeltette.
Olajütője: Vonyig József és Malag István tulajdona. A káptalan már 7 fejű ekével szántott, gőzgéppel.
Hentes és Mészárosok: Grózli Jenő, Böőm Lőrinc, Balogh Márton.
Kocsmárosok: Tiborc Dezső, Mozsár Lajos, Villányi .
Asztalosok: Szirovatka, Winkler.
Kovács: Vörös János
Bognár: Vörös László, Varga István.
Gépész: Soós József
Borbély: Lamber István, Szabó József
Orvos: Dr. Tiborc István,
Állatorvos: Dr. Rajcsányi László
Pék: Hocberger József
Kádár: Mászlai János

A gazdák télen jeget vágtak a Balatonon, jégverme volt Grózli Jenőnek és az Erkli testvéreknek,
valamint a halászatnak. Nyáron szabadidejükben téglát gyártottak, ebből épült a falu és Siófok is.
Téglaégetője volt: Póka József, Koczka József, Szalai Lajos, Varga Jánosnak.

A faluban gazdakör működött a Dajcs kocsmában. K. Varga Inre volt az elnöke.
Közösen szerezték be a műtrágyát, vetőmagot, kocsikenőcsöt és az eszközöket.

Református ifjusági kör működött Dr. Nagy István lelkész vezetésével. Színdarabokat is tanultak,
melyet a Tiborc kocsmában mutattak be, pl.: Marica grófnő, stb..
Kalott: Katolikus ifjusági kör is hasonlóan működött.

A falunak korszerű mozija volt, melyet Szűcs István épített. A gazdák földjeiket állatokkal művelték meg,
ökrökkel, vagy lovakkal. Szép lovakat tenyésztettek: Tüske Rudolf, Pászler Mihály,
Bartos Tabi Imre, Csák József, K. Varga Imre.

A falunak minden tavasszal és ősszel nagy állat és kirakodóvására volt.
Állatállománya jelentős: két csorda marha, nagy konda disznó, nagy juhállománya naponta ment a legelőre.

A fiatal férfiembereket képzett keménykezű levente oktatók készítették fel a katonaéletre.
Vitéz Nagy Gyula, Vitéz Pintér Károly, és Huszár Gusztáv (ő ref. tanító is volt).

A falu villamosítását a Dédász végeztette 1957 körül. A falu vezetékes vízellátása Dr. Ferenczi József
tanácselnöksége alatt történt (1970 körül). A gázvezeték kiépítését Nagy Sándor képviselő szervezte meg.
A szennyvízhálózat kiépítése 1998-ban kezdődött, még ma is tart.

A falu határát napjainkban megérintette az új kor szelleme.
Az autósztráda mellé multinacionális cégek, valamint ügyes vállalkozók települtek áruházaikkal,
szerelvény, nyílászáró, Térkő üzletek, használt autó vásár, OBI, TESCO,
JYSK áruházak, melyek vonzák a környező települések lakosságát.
2006. augusztus 16.án átadták a Sió part mentén épült új 16 Km-es kerékpárutat,
mely a környező Szabadi falu, Jut és Ádánd községeket kapcsolja a turizmusba.
A tervek szerint a Dunáig fog kiépülni az út. Kitűnő kirándulóhely a természet kedvelőinek.